Ha azt mondod, nincsen semmi pozitív az életedben, akkor gondolj arra, hogy a pozitív jele két negatívból áll.
A Vaskort sok nép a sárember korának tartja. A levegőben porfelhők imbolyognak, melyek az emberek könnyével keveredve sárrá gyűlnek. Az Aranykorban viszont a Nap aranyló fénye fürdik a légkörben, hogy a lélek vizével keveredve szeretetbuborékok színesítsék az életet.
Az inkarnációk láncolata egy zord, nyirkos, homályosan derengő csigalépcsőház, ahol minden egyes élet egy lépcsőfoknak feleltethető meg. Ám fel is út, le is út.
A földszint embertelen, ott nincs igazi élet. Az első szint is rideg. A második szint már dereng. A harmadik szinten igazából csak a függönyök takarják el a fényt. A negyedik szinten a függönyt már félig elhúzták. Az ötödik szinten pedig már nincs is szükség függönyre.
...És jó hír, hogy onnan már lifttel is lehet közlekedni.
"És most van vége a koncertnek!" Hányszor mondod ezt a mondatot életed során!? Nap mint nap azt gondolod, hogy most van vége a koncertnek. Ezt gondolod, mikor születésedkor elhagyod édesanyád méhét, ezt gondolod, mikor elballagsz az iskolából, ezt gondolod, mikor látod, hogy a gyermeked már felnőtt, ezt gondolod, mikor befejezed ezen földi létezésed. De ezt gondolod akkor is, mikor esténként nyugovóra térsz. A probléma ezzel az, hogy a koncertnek sosincs vége. Lineáris időben gondolkodol, holott az idő valójában ciklikus. Szüntelen koncert az élet, ahol a zenei irányzatot a Te szíved dallama szabja meg. A koncert mindig most kezdődik.
- Apa, Te hogyan ismerted meg Anyát? - Ámor nyila eltalált. - Hol? - A szívemnél. - Hiszen az halálos seb! - Igen, utána ki is mondtuk a holtomiglan-holtodiglant.
Az emléket, jóllehet, az agyad tárolja, de a szíved helyezi oda. És csakis a szív hozhatja ki onnan.
- Anya, Te hogyan ismerted meg Apát? - Nem megismertem, hanem felismertem. - Hogyan ismerted fel? - Kiesett a szívem a helyéről, mikor megláttam. - Kiesett? És hogyhogy nem haltál bele? - Úgy, hogy megkaptam helyette az Ő szívét.
Szerelem. Barátság. Mosoly. Boldogság... Valóban nem kerülnek pénzbe. Neked kell drágakővé válnod hozzá.
Lehet, hogy az úton akadályokba ütközöl, mert hol lassítanod kell, hol rá kell taposnod a gázpedálra, hol Te előzöl, hol Téged előznek. De az útról letérve már csak a leállósáv vár.
Aki a fényt a kezében hordja, az egó martaléka. Aki a fényt a szívében hordja, a szeretet bajnoka.
Földi ítélet tolla: A bíró ezzel adja hozzá a nevét. Égi ítélet tolla: Isten ezzel adja hozzá szeretetét.
Egyetlen alagút, barlang vagy bánya nem ránt olyan mélységekbe, mint az önismeret keserves útja. ... És egyetlen létra, daru vagy repülőgép nem emel akkora magasságokba, mint a spirituális tudás hatalma.
A boldogtalan ember azért olyan csüggedt, mert állandóan a földet nézi, s emiatt nem tudja, hogy az égboltban tonnaszámra kínálják az ingyen mosolyokat.
A tapasztalás útja a Napút, ahol a Nap rút gaznövényből érlel nemes virágot.
