A 2014. március 30-án 19 óra 46 perckor esedékes Kos újhold a jegy 10. fokán pontosodik be, és Nap apa és Hold anya ezúttal sem maradnak kettesben, mert az Uránuszt választották újító erőnek az amúgy is újító erőhöz, az újholdhoz.
Március elején a Neptunuszt választották, hogy megálmodják mélyvízióban a továbbiakat. Most viszont nemcsak feltalálják, hanem magas tudást szállítanak felénk minden irányból megérzésekkel és összegző rálátással. A bennünk harsogó ösztönös megérzések nyernek külső megerősítéseket a kívülről jövő történések és üzenetek által, melyek a Kos jegye okán dinamikus tetterőt és lelkesedést adnak.
Az előzőhöz képest még annyiban másabb a felállás, hogy ezúttal a mostani időszakot nagyon meghatározó T-kvadrátot csigázza fel. Ugye, egyik oldalon a Jupiter adja a kínálkozó lehetőségeket, a másik oldalról a Plútó sikítja a regenerációt. Jól mondom: sikít. Az alvilágban is sikítanak, hogy kikerüljenek onnan, semmi túlzás nincsen benne, a Plútó egyszerűen ilyen. Mindannyian halljuk a forró sikolyt a lelkünkben.
Az aktuális újhold pikantériája a csillagképi háttér. Máskor sem volt ez másképp, mivel a Kos jegye és maga a tavaszpont a Halak csillagképbe esik, és még egy jó ideig oda is fog. Ezen a ponton még a visszaúszó hal fonaláról beszélünk, a tisztázásra váró képességekről, vágyakról és helyzetekről. Ösztönös késztetés forrong a levegőben, hogy végleg letudjunk valamit, és ehhez kikerülhetetlen kanyar a problémakörhöz való visszatérés.
A kiadós csitítást viszont a Cet csillagkép adja. Ő azt mondja: „Gyere be kb. három napra és elmélkedj! Meglásd, teljesebb lesz így a megújhodás!” Igaza van, mert ezzel lehet kikerülni a látszatmegújulást, azaz belső figyelem függvénye a teljes testi, lelki, szellemi megújulás. Erre már mondhatjuk, hogy újjászületés.
Az elmélkedésre hajlamosító üzeneteket természetesen nagy mennyiségben áramoltatják, csak észre kell venni. Egyszóval az ösztönös késztetés mindenképp megvan arra, hogy beinduljon valami új, ám a szellemi tudatosítás még utol kell, hogy érje.
Így tudjuk kivágni magunkat, ez adja a forró kést a kvadrátok teremtő erejéhez, bevetve hitünket és tartalék erőinket. Csírájában így indítjuk útjára a szabadságmagokat, hogy a helyzet addig forrósodjon, mígnem szétégeti mindazt, aminek lejárt az ideje. Eljött hát az idő, mikor forrón szeretjük, a szokásosnál is forróbban.
